A képernyőolvasós böngészésnek van egy olyan jellegzetessége, hogy a képernyőolvasó program egyszerre csak a weboldal egy adott elemére fókuszál. Így ha időközben valami megváltozik a weboldal egyéb területén, akkor ezt a változást a vak felhasználók nagy valószínűséggel nem veszik észre. Erre az akadályra nyújthat megoldást az élő régió.
Ha logikailag összetartozó elemek halmazából szeretnénk kiemelni egyet, mondjuk az aktuálisat, akkor több akadálymentességi szempontra is figyelnünk kell.
SVG formátumú grafikát több módon is elhelyezhetünk egy weboldalba. Mindig feladatfüggő, hogy éppen melyik beillesztési módszer alkalmazása a legelőnyösebb. Az egyik megszokott módszer az, amikor a többi képformátumhoz hasonlóan img jelölőelemmel illesztjük be a grafikát.
Talán a WCAG 2.0 web akadálymentességi szabvány egyik legkönnyebben teljesíthető alapkövetelménye az, hogy a weboldalon használt emberi nyelv a kódban is definiálva legyen. Ezt a HTML kódban a lang attribútum segítségével biztosíthatjuk.
Szeretném azt hinni, hogy nem a jogszabályok miatt akar valaki akadálymentes honlapot fejleszteni, de a tapasztalatom sajnos mégis azt mutatja, hogy gyakran ez a legfőbb motiváló tényező.