Szédítő webdizájn, avagy a parallax veszélye

A cikk témái

A webes felhasználói felületeken alkalmazott egyes speciális mozgások, áttűnések és animációk bizonyos felhasználóknál émelygést, szédülést vagy fejfájást okozhatnak. Ez az új web akadálymentességi probléma az átlagos felhasználók mellett, fokozottan kihat azokra, akiknek az egyensúlyozó rendszerüket érintő betegségük van.

Parallax effektus okozta problémák az iOS 7-ben

2013-ban, az iOS 7 bemutatása után nagyon sok felhasználó panaszkodott arra, hogy szédül, émelyeg, miközben a kijelzőt nézi. Elég hamar kiderült, hogy a kezdőképernyőn alkalmazott úgynevezett parallax effektus, valamint az egyéb animációs mozgások megnövekedett száma okozott ilyen hatást az erre érzékenyeknél.

Természetesen mind a parallax, mind a látvány okozta szédülés ismert volt korábbról is, vagyis nem az iOS 7 miatt alakult ki a probléma.

A parallax technikát, vagyis a térérzet illúziója kedvéért, az előtérben és a háttérben lévő elemek eltérő mozgatását már 1930 óta használják a rajzfilmeknél, majd később a videójátékokban is. A webes világban 2011-ben keltett nagy feltűnést a Nike cég weboldalán alkalmazott parallax görgetés (parallax scrolling).

Az iOS 7 csak azt hozta elő, hogy ilyen széles felhasználói táborban, a felhasználók biológiai tulajdonságainak különbözősége hatványozottan jelentkezik, és jó ha ezzel mindenki tisztában van, aki ehhez a dizájneszközhöz nyúl.

De miért is okoz szédüléses problémát a parallax? A kérdés megválaszolásához követezzen egy csipetnyi anatómia, élettan és kórtan (ezekből a tárgyakból én anno még vizsgáztam is, tehát nem teljesen laikusként állok a témához).

Mi az a vesztibuláris rendszer?

A vesztibuláris (egyensúlyi) rendszerünk felelős a testhelyzet térbeli érzékeléséért, egyensúlyának megtartásáért, valamint a szemmozgások és a fej mozgásának kiegyenlítéséért.

Központja az agyban van, de fontos része a belső fülben található egyensúlyozó érzékszervünk, ami egyfajta „belső giroszkóp”. A tér három fő síkjában, egymásra merőlegesen elhelyezkedő, három félkörös ívjáratban lévő folyadék keringése révén receptorsejtek érzékelik a fej térbeli helyzetét, mozgását, forgását.

Mozgás kiváltotta betegség

A vesztibuláris rendszerhez kapcsolódó klasszikus zavar, az úgynevezett mozgás kiváltotta betegség (kinetózis). Ez akkor jelentkezik, ha a vesztibuláris rendszer és a látórendszer ellentmondásba kerül. Az egyikük mozgást érzékel, de a másik ezt nem erősíti meg.

Fontos, hogy a betegség szó ebben az összefüggésben nem valódi betegségre utal. A mozgás kiváltotta betegség egy tünetegyüttes, ami nem gyógyítható, maximum a tüneteit és az előfordulását lehet mérsékelni.

Attól függően, hogy a zavart a vesztibuláris vagy a látórendszer indukálja, a kinetózis két alaptípusát különböztetjük meg (bár léteznek kevert típusok is).

Hagyományos mozgási betegség

A kinetózis hagyományos formája szinte mindenkinél kiváltható. Ha például egy forgószékben többször megpörgetjük magunkat, majd hirtelen megállunk, akkor a egyensúlyozó szervben lévő folyadék még egy kis ideig tovább kering, vagyis a vesztibuláris rendszer még mozgást érzékel, de a látórendszer már nem. Mindezek eredménye szédülés és hányinger.

A hagyományos mozgási betegséghez tartoznak még a sokak által kellemetlen emlékeket idéző autós, légi és tengeri utazási betegségek is. Nem véletlen, hogy a köznyelv a kinetózist egyszerűen tengeribetegségnek hívja.

Megjegyzés: szerintem nagyon érdekes, hogy miért is keletkezik a mozgási betegségnél hányinger. Feltételezések szerint agyunk a vesztibuláris és a látórendszer ellentmondásos információt hallucinációként fogja fel, ami szerinte jellemzően akkor jelentkezik, ha a szervezetbe méreg jut. Vagyis a mérgezés elleni védekezés „programját” indítja be, azaz a hányásközpontot arra utasítja, hogy a méreganyagokat távolítsa el a szervezetből. Tehát a jelenség tulajdonképpen az agy egy „bugja”.

Vizuálisan indukált mozgási betegség

A cikk témája szempontjából ez a forma az érdekesebb. A VIMS (Visually Induced Motion Sickness) akkor jelentkezhet, amikor a szem mozgást érzékel, viszont a vesztibuláris rendszer és a test egyéb érzékelőrendszerei azt jelzik, hogy a test tulajdonképpen mozdulatlan.

Szinte bizonyos, hogy VIMS lépett fel azoknál, akik az iOS 7 parallax effektusa láttán szédülésről, émelygésről számoltak be. De a 3D-s mozifilmek nézőinél, szimulátorok, szimulációs videójátékok felhasználóinál is elég gyakran jelentkezik. És természetesen kiválthatja a honlapokon alkalmazott parallax görgetés is.

Megjegyzés: érdekes kérdés, hogy vajon a Google Glass, és az ehhez hasonló viselhető technológiák kapcsán mennyire jön majd elő a VIMS? Vannak, akik már egyenesen digitális mozgási betegséget említenek.

A VIMS-ben érintett felhasználók pontos száma nehezen meghatározható. Úgy tűnik, hogy arányaiban kevesebbeket érint, mint a hagyományos mozgási betegség. Míg a hagyományos mozgási betegségben a populáció 25-40%-a is érintett lehet, addig John Golding, a téma egyik neves kutatója szerint, a VIMS-ben kevesebb, mint 5%. Érdekes, hogy extrém körülmények, például virtuális környezetben zajló szimulációs gyakorlatok alkalmával 100-ból 95 embernél is jelentkezhet.

A VIMS jóval gyakrabban léphet fel azok körében, akiknél a vesztibuláris rendszer egyéb zavara is fennáll.

Vesztibuláris zavarok

Vesztibuláris zavar jelentkezhet akkor is, ha valamilyen betegség, sérülés, esetleg genetikai vagy környezeti ok miatt a vesztibuláris rendszer károsodik. Jellemzően a belső fül egyensúlyszerve érintett.

Akinek ilyen problémája van, annak a betegség az egyensúlyérzetét, és az őt körülvevő világ vizuális érzékelését is befolyásolja. Nagyon gyakori a bizonytalan járás, a szédülés, ezen belül is az úgynevezett vertigó.

Az érintettek pontos számát itt is nehéz meghatározni, de a jelek szerint elég gyakori. A vesztibuláris zavarokkal foglalkozó vestibular.org honlap szerint, az Amerikai Egyesült Államok 40 évnél idősebb lakosságának 35%-a, azaz körülbelül 69 millió amerikai szenved valamilyen vesztibuláris zavarban. Publikált magyarországi adatokat jelenleg nem ismerek.

Általánosságban megállapítható, hogy a vesztibuláris zavarral élők számára akadályt jelenthetnek a felhasználói felületeken alkalmazott parallax, illetve egyéb hasonló mozgások. Meglévő tüneteik fokozódhatnak, vagyis szó szerint kellemetlen felhasználói élmény lesz számukra a felület használata.

Mit tehetünk a parallax negatív hatása ellen?

Egyrészt alaposan mérlegeljük, hogy valóban használni akarjuk-e a parallax görgetést, effektusokat, animációkat. Ugyanis egyre több érv szól ellene, mint mellette. Ráadásul az ellenérvek többsége nem is a cikkemben tárgyalt akadálymentességi, hanem inkább UX, illetve programozástechnikai szempont.

Ha viszont mindenképpen ragaszkodunk a parallax technikához, akkor tegyük lehetővé, hogy a felhasználó kikapcsolhassa az ilyen mozgásokat, animációkat. Ennek hiányában egy vesztibuláris zavarral élő felhasználó számára csak az az egy akadálymentesítési megoldás kínálkozik, hogy letiltja a CSS-t és a JavaScript-et (persze ha tudja, hogy ezt hogyan kell). Végső esetben otthagyja az oldalunkat, amit ugyebár senki sem szeretne.

Megjegyzés: az Apple is lehetővé tette az iOS-ben, hogy a felhasználó kikapcsolhassa a parallax effektust (Beállítások ▸ Általános ▸ Kisegítő lehetőségek ▸ Mozgás csökkentése).

Fontos azt is hangsúlyoznom, hogy a parallax effektusoktól teljesen függetlenül, mindenféle egyéb mozgó, gördülő, villogó tartalmi elem esetén is legyen lehetősége a felhasználónak a mozgás szüneteltetésére, megállítására vagy elrejtésére. Gondolok itt például az úgynevezett carousel galériákra. Ugyanis a folyamatosan mozgó elemek a felhasználók egyéb csoportjait is zavarhatják.

Záró gondolat

A vesztibuláris zavar megint egy ékes példája annak, hogy a web akadálymentesség olyan felhasználói csoportokat is érinthet, akiket hagyományosan nem szoktunk a fogyatékos felhasználók közé sorolni. A hétköznapi értelemben vett, átlagos felhasználók is komolyan érintettek lehetnek a web akadálymentességben.

Amint remélem ebből a cikkből is kiderült, a parallax effektussal kapcsolatos probléma ugyan szintén a látással van összefüggésben, mégis jól mutatja, hogy egy akadálymentes honlap elkészítése messze nem azt jelenti, hogy egy fekete-sárga honlapot kell csinálni a látássérültek számára.